Hát, ez úgy sikerült, hogy estefelé bevettem 0,24g, aztán még később 0,48g Arangyökér kivonatot. Sejtettem, hogy komoly álomtevékenység várható, így is lett: Budapesten, a Dunán, mint valami köztes térben egy művészeti álomszigetre bukkantam. Néhány régebbi alkotásomon keresztül ismertek itt páran, úgyhogy végig abban a boldog, rácsodálkozó állapotban voltam, hogy nahát, ilyen is van, és én bejutottam ide, ráadásul üdvözölnek is, mert közvetetten ugyan, de ismerjük egymást. Nem volt semmi sznobizmus, egy amatőr kisfilm ugyanúgy belépő volt ide, mint egy jó blog (nem ez :), hanem művészblog), vagy egy kiemelkedőbb írás. A sziget egyfajta alkotótáborként, művésztelepként működött, betekinthettem a kísérleti filmek világába, megnézhettem különböző mozgásművészeket, akik persze a rokonlelkű nézőktől aktív részvételt vártak el, uszályokon át vezető, csónakban közlekedős beszélgetéseket folytattam néhány általam is ismert arccal, és egészen remekül éreztem magam, folyamatosan insprált a közeg.
Rendben, nyilván a munka miatt kiélni nem engedett kreativitás is belejátszott ebbe, de azért ez teljesen egyértelműen Aranygyökér-álom volt, gazdagabban ébredtem fel, mint ahogy aludni tértem.
