A pszichoaktív növényekkel való kísérletezgetés nem mindig sikeres. Az emberek adott hatóanyagra vonatkozó ingerküszöbe más és más. Nekem pl. nem jött be a Silene Capensis, még „túladagolva” se, viszont az ezzel járó hasmenés, amiről írtak is, annál inkább :)
Aztán a Wild Dagga és a Kék Lótusz se váltotta be a hozzá fűzött pszichoaktív reményeket, de nem adom fel, ezekből a növényekből készítek majd alkoholos kivonatokat is, hátha úgy bejönnek. A Sinicuichi is csak erős bágyadtságot hozott, ami nem igazán tetszett nekem, pedig négyféle módon is próbáltam megtapasztalni a hatásait. Az alkoholos kivonatát még nem próbáltam, de majd egyszer az is sorra kerül.
Miért ez a remény az alkoholos kivonatokban? Mert a kivonat az alkohol részleges elpárologtatásával sűríthető, így nem megerőltető a fogyasztása, könnyen emelhető a kísérleti dózis.
Próbáltam ugyanis rájönni, miért van olyan ember, akinek nem használ pl. a Calea Zacatechichi 25 grammja se, míg nekem simán működik 8 grammnál. (Mondjuk nem lehet véletlen, hogy a tradicionális dózis 25-40 gramm.) Szóval találtam egy leírást, ahol az illető 20 grammal próbálkozott, és volt némi hatás, de semmi különös. Ő egy nagy ugrással 500 gramm levélzetből készített alkoholos kivonatot, amitől a kísérlet napján ébren hallucinált, másnap éjszaka meg élete legélesebb álmát látta. A hatások részletes leírásából nyilvánvaló, hogy 500 gramm már erős túladagolásnak számít, de legalább az is kiderült, hogy alkoholos kivonattal és a felhasznált növényi anyag mennyiségének növelésével az is megtalálhatja a kellően hatásos adagot, akinek először nem jött be, hiába próbált ráállni mentálisan az élményre – ami egyébként hasznos.
A szerencsések hatásos adagja alacsony, másoknak viszont ez nem olyan olcsó mulatság – meg aztán a 96%-os alkohol se ingyen van. Ez van, sajnos. Ezt felismerve azok a forgalmazók, akiknek fontos, hogy ügyfelei elérjék céljukat, úgy segíthetnek, hogy nagyobb mennyiségek rendelésénél jelentős vásárlási kedvezményt adnak.