Hát, a Kálmosról hallottam már, hogy talán csak pletyka a pszichoaktív hatása, de mivel a hagyomány oly nagyra tartja és tiszteli, tettem egy próbát. Vagyis inkább addig próbálkoztam, amíg sikert értem el. A szokásos módszer, a tea ugyanis nem működött, és gyökerének porát joghurtba keverve sem történt semmi. Elkezdtem hát alaposabban utánaolvasni, és persze kiderült minden:
A tea azért nem nagy ötlet, mert a hő hatástalanítja az aktív komponenseket, a joghurt meg nem víz :) Ugyanis hidegvizes kivonatot kell készíteni belőle. Van, aki előtte acetonnal kioldja belőle a hányingert keltő anyagokat, de először is, acetonhoz csak akkor nyúlok, ha nagyon muszáj, másodszor meg eddig se volt hányingerem a Kálmostól.
Először 15 gramm port áztattam másfél liter vízbe, úgy másfél órán át. Erre egy ásványvizes palackot használtam, amire jól rácsavartam a kupakot, hogy időnként alaposan felrázhassam az itókát. Végül hagytam leülepedni, átszűrtem, a nedves porból pedig textil teafilter segítségével csavartam ki az értékes nedűt, és ezt a másfél liter italt kortyolgattam el. Nemsokára máshogy is éreztem magam: jobban :)) pedig ugye előtte se voltam rosszul :) Szóval kifejezetten kellemes élmény volt, úgyhogy úgy gondoltam, lépjünk tovább:
Próbát tettem 25 grammal, 8 órás áztatással, néha felrázva, szintén másfél liter hideg vizet használva hozzá. Egy óra alatt kortyoltam be a keserédes, kissé csípős, érdekesen fűszeres ízű, sárgás színű löttyöt. Nem mintha nem tudtam volna gyorsabban, de ez akkor is másfél liter folyadék, és az ízén azért biztosan lehetne javítani, mondjuk mézzel.
Már a megivási idő végén jelentkeztek a pszichoaktív hatások, az az érzés a fejben, ami se nem szédülés, se nem nyomás, de jelzi az eredmények beköszönését. A normál közérzet feljavul, egyenesen jókedvű lettem, még mosolyogtam is :) Nem mintha nem szoktam volna, de ez azért egyértelműen a Kálmosnak volt betudható. Valamint az a gyanúm, hogy tényleg afrodiziál :)
A hatás 2 óra elteltével kezdett halványulni, de összességében kitartott legalább 3 óra hosszát.

Hogy mikor használnám?

1: Amikor nem ihatok sört :)) Mert a hatása valamilyen szinten emlékeztet a sörére, jobban mondva az alkoholfogyasztással járó érzésrepertoárból pont azt az állapotot ragadja ki, amit én űrhajós érzésnek szoktam nevezni: Amikor már eleget ittál, és ennek következtében tök jól érzed magad, de tudod, hogy még van a gyomrodban, ami fel fog szívódni, és akkor már lefelé ível majd az est görbéje :D Szóval kb. ilyen szalonspiccet okoz. Igen, azt hiszem, ez a legjobb szó, és ehhez a hatáshoz képest igen olcsó, meg mivel másfél liter folyadékot megiszol, nyújtja a pisálni járás élményét is :D Na jó, majd kipróbálom azért ugyanezt a mennyiséget kevesebb vízzel.

2: Székletproblémák esetén :) (Az utóbbi napokban ugyanis mennyiségi és gyakorisági határérték-kísérleteket folytattam Bali Kratommal, és arra jutottam, hogy a fogyasztás legegyszerűbb módját, azaz a vízbe kevert Kratom-por lenyelését tekintve 3 napi egymás utáni 7 grammos, avagy egyszeri 15 grammos fogyasztás már kényelmetlenül ritka és tömör széklettel jár az elkövetkező 1-2 napban, legalábbis számomra. Szóval igen vidám kísérleti napok voltak :) de utána azért jót tett a Kálmos, ami nem hasmenést idéz elő, hanem visszazökkenti a gyomrot és a beleket a normál kerékvágásba.)

Összefoglalva:
A Kálmos-gyökér bizonyítottan hatásos, ha hidegvizes oldatot készítünk belőle, és a pszichoaktív hatás egyértelműen pozitív. 25 grammnál úgy éreztem, a szakirodalomban olvasható vizuális hatások, hallucinációk határán vagyok, úgyhogy lesznek még Kálmos-kísérletek, ez biztos :) Meg hát azt mondják, el lehet ezzel a növénnyel jutni a tudatállapot megváltozásáig is. Majd meglátjuk!

Azóta elvégeztem egy Kálmos(25 g)-Kratom(3,5 g)-Bor(4 dl + 1 liter víz) kísérletet is, nagyon meg voltam elégedve :)

Azóta túl vagyok pár kísérleten, és bevallom, rajongója lettem ennek a növénynek, nem csodálom, hogy a japánok külön Kálmos-ünnepet tartanak.
Most a különféle mixeit próbálgatom amúgy, nagy-nagy lelkesedéssel :))