Bár én jobb szeretem a sima levelet - hiszen a sámánok sem sűrítették a Salviát modern kivonatolási módokon -, azért néha extraktummal is élek. Tegnap az Aranygyökér-tea előtt pár órával volt egy kis (0,1-0,2 gramm) 20x-os kivonat is. Kis fémpipából, az anyagot vihargyújtóval izzítva.
Két slukk után letettem a pipát az asztalra, aztán a kivilágított fürdőszoba átváltozott valami geometrikus montázstérré, a mélységei megnőttek, az eredeti színek azonban megmaradtak. Csavarodás helyett most lebegős-átfordulós érzésem volt, és jött a már visszatérő jelenségnek mondható érzés, hogy jelen vannak valakik, akik akarnak tőlem valamit, én meg nem akarom azt. Azt akarják, hogy menjek valahova, én meg maradnék. Most valami egész meglepő, kisdobosi gondolattal jöttem ki a tripből: Egy autoritás védelme alá helyeztem magam, mire eltávoztak a valakik. Röhejes kimondani, de ez a fennhatóság A Táborvezető Néni volt - ez az archetípus még a kommunista korszak nyári iskolai táboraiban vésődhetett belém. Ilyen védőangyali szerepkörrel rendelkezik, akinek, ha nem hagynak békén, szólni fogok :,D
Te jó Ég! Először is: Micsoda agymosást tudott véghez vinni az a korszak! Hogy még mindig bennem van lelkileg és vizuálisan is az az éra, a proletárszobrokkal meg a hófehér ingekkel és a kék meg a piros nyakkendőkkel. Talán nem ártott volna, ha szól akkoriban valaki, hogy ne vegyem ezt annyira komolyan. Emlékszem, úgy álltam vigyázzban az első, több órás iskolai ünnepségen, hogy a világ képének már csak a főbb körvonalai maradtak, ezeken belül és kívül meg kavarogtak a színek. Érdekes volt amúgy, talán az volt az első pszichedelikus élményem :)) Na mindegy. Szóval jó mélyen bennem vannak ezek a dolgok.
Másodszor: Jól látszik, hogy rendes lelki rákészülés nélkül vágtam bele a dologba, nem voltam határozott, a turista nem mert bemenni a sikátorokba, maradt az idegenvezető védelmében. Legközelebb talán menni kéne, ha hívnak azok a valakik... Majd egyszer lesz olyan is.
